A hely, amit a jó Isten jókedvében teremtett

A túránk a motorok felkészítésével kezdődött: guminyomás, olajszint, lánc, stb. Nem mentünk messze, mindössze csak 200 km-re az otthonunktól, de az az út meszebbre, és magasabbra vitt minket, mint bármi más. 

A Feketeerdő volt az első komolyabb állomás, amit nem a megszokott útvonalon szeltünk át, hanem terepen egy tévedés miatt, de tervezni sem lehetett volna jobb útvonalat. Így szekérúton a hegy belseje felé haladva értük el a Feketeerdőben(Pădurea Neagra) az Élesd(Alesd) felé vezető utat. 

Elérve az utat Élesdig már meg sem áltunk, csak élveztük a motorozást ezen a kanyargós szerpentínen. A cél, hogy Jádremetén, és a Lesi-tó vidékén, avagy a Jád-völgyén keresztül elérjünk Biharfüredre, és onnan induljunk Pádis felé, keresztül a Bihari-hegység havasain. 

A Jád-völgyét Barátkán keresztül közelítettük meg, hogy ott betérjünk a kedvenc kávézónkba, az Experanta Cafebar-ba. Ide nem azért jövünk mert nagyon pazar, hanem mert itt érezni, hogy nem 1 hét alatt akar a tulaj meggazdagodni, és mindamellett hogy kedvesek, még a kávé is nagyon jó. 

Feltankolva indultunk is Csarnóháza(Bulz) és Jádremete(Remeti) felé. Ahogy elindultunk múszaki gondom akadt a kuplung bovdennel. Szerencsére nem szakad el, és javítható is volt. Kevés szebb hely akadt volna a javításra, mint a Sebes-kőrős folyó mente.  Pikk-pakk megcsináltunk, mintha csak tervezett lett volna, és indultunk is tovább.

A Jád-völgye

A következő rész melyen túránk vezetet a Jád-völgye volt, amely gyakorlatilag Csarnóházától(Bulz) indul, és 45 km-en át, Biharfüreden(Stina de Vale) ér véget a Jád patak kíséretében, mely Csarnóháza előtt ömlik a Sebes-Körösbe. Egyszerűbb megközelítése a Királyhágó (Bucea) felől lehetséges. 

 Az utunkat festői környezben kíséri számos természeti látványosság. Kivételesnek érezhetjük magunkat, hiszen ezt az élményt nem mindenki kaphatja meg, csak aki idelátogat.

Csarnóháza mellett találkozhatunk a Kessler-vízöntözőbarlangal, amely néhány száz méter hosszan látogatható. Mi ezt most a túránk során kihagytuk.

Tovább, Jádremetében(Remeti) találkozhatunk egy vízkitöréssel is, ami a Lacul Munteni-tó aljában tör a felszinre, ami a víz felett is látható.

Nem sokat kell mennünk a motorral, hogy aztán megint egy festői helyen megálljunk, a Lesi-tónál(Lesu). Szomorúan néztük, hogy a tó kiszáradt. Nem tudni mi történt pontosan, de a tó kiszáradásának kezdete, a Dregán menti vízierőművek beüzemelésének a kezdetére tehető. Méteres átmérőjű csövek futnak ott a földben, fene se tudja honnan terelték oda a vízet. 

Mára már így fest az egykor tündöklő tó. Most is szép a látvány, de a tóval szebb volt.

Egy szekérúton lementünk a kiszáradt tó medrébe, és onnan csodálkozva kerestük a válaszokat, hogy mi történehetett? Az akkoriban ideépített hétvégi faházak is a tó vize nélkül maradtak, és most már csak magányosan állnak ott.

A patak medrében indultunk tovább, aminek a vége visszavitt az útra. A szint folyamatosan emelkedik Biharfüred felé. A jobb oldalon az utat széles, meredek sziklák szegélyezik, a baloldalon pedig a Jád-patak mélysége tárul elénk, ahol el is értünk a vízesések vidékére.

Itt van elsőként a Jadolina-vízesés. A bejáratát elég nehéz észrevenni, sokan el is mennek mellette úgy, hogy észre sem veszik. Érdemes figyelni.

A Jadolina-vízesést elhagyva, kb. 7km után elérünk a Lája-vízeséshez(Cascada Laia Mare).

A közelben található még a Szerenád-vízesés(Cascada Săritoarea Ieduţului), amit most mi kihagytunk, de legközelebb mindenképpen megnézzük.

Nem sokkal odébb, balra találjuk a Hotvole-vízesés(Cascada Miss) felé vezető turistaút bejáratát. A vízesést a patakon átkelve, a  turistajelzést követve érhetjük el, kb. 1km-es kitérővel. Mindenképpen érdemes eljönni ide, mert az út érintetlenése megragadja a természetjárót.

A motorokat nem akartuk az út szélén hagyni, így átkeltünk velük a patakon. 

A patak átkelése után, már csak egy fél óra gyalogút vár a turázóra a vízesésig. Nem olyan hosszú az út, de a második fele igen kaptatós. 

Öcsém törött lábújja miatt, csak én tudtam felmenni a vízeséshez, de sikerült hamar, sovány malac vágtában megjárnom.

A vízesés több lépcsőben zúdul alá. Felnézve rá pedig lélegzetelállító látvány veszi körül a felső szintjét.

Miután leküzdöttük a sziklás terepet, visszatértünk a Jád-völgyi útra. Innen már csak néhány km-re van Biharfüred, így még élvezhettük egy kicsit ezt a szűk tereputat.

Ahogy kiértünk a biharfüredi útra, balrafordulva indultunk tovább, a már csak 1-2km-re lévő Csodaforráshoz(Izvorul Minunilor) .

Csodaforrás(Izvorul Minunilor) .

Kedvelt hely ez a túristák számára, hiszen a legtöbb túraútvonal itt fut össze a Bihari-hegységben. Van aki csak a forrást jön megnézni, de van aki csak szimplán a vizet horja innen, ami tényleg különleges. A legenda úgy tartja, hogy ha a szerelmesek isznak a forrásnak vizéből, akkor a szerelmük örök lesz.

Ez a monda egy regéről szól, mi szerint: itt a föld alatt egy hatalmas jégbirodalom állott, melynek királyléányát az Atya óva intette a szerelem lángjától, de ő mit sem hallgatott reá, így a Tűzkirály heves szerelmétől összeolvadtak a birodalom köcsarnokait alátámasztó jégoszlopok, maguk alá temetve a szerelmes párt. Ennek a birodalomnak a nyomai még ma is láthatóak, a szanaszét heverő szikladombok formályában, a jéghideg víz pedig ma is ömlik a föld gyomrából.

Nyílván nem hiszünk a mondáknak, de mégis van itt valami, ami idevonza ezt a sok embert.

Egyenesen az út a  jelzés mellett a Dregán-víztározóhoz, és az Ördögmalom-vízeséshez visz, a  túristajelzés pedig a Lesi-tó vidékére. De mi jobbra indultunk, a  jelzésú út felé. Néhány km után a túristajelzés elfordul balra, de mi folytatva utunkat egyenesen mentünk tovább, ahol később, igaz egy hosszabb, de járhatóbb úton újra összefutottunk vele.

A körülölelő hegyek látványa festői, mintha egy mesében lennénk. Szerencsésebbnek, és többnek érzem magam, mint az átlag ember, hogy ismerem ezt a helyet, és hogy itt lehetünk.

A tisztásra kiérve jobbra fodulunk, és a füves úton baktattunk fel a képen látszódó dombok mögé. Itt kezdődött a buli. A szint egyre jobban emelkedet, és az úton egyre nagyobb sziklatörmelékek jelentek meg. Elértük azt a pontot, ahol sikeresen el is döltem a motorral, és ahonnan már a motorok sem voltak képesek önerejükből felkapaszkodni.

Idáig is elég fárasztó volt feljönni, a kövek erősen dobáltak, és megizzatották a karjainkat, de ez után jött csak a neheze. Itt már nem csak magunkat kelett felcipelni, hanem a közel 200 kilós motorokat is. Ketten toltuk felfelé a gépeket úgy, hogy közben a motorok is üzemben voltak, néha kövér gáz kíséretében.

Rendesen megizzasztott minket ez a rész, és csak apró léptekbe tudtunk haladni. A motort erősen kellett tartani, ahogy folyamatosan kapart a kerék, néha pedig egy-két szikladarabot maga alá gyűrve, ki akart ugrani a kezeink közül. Ez volt az ami a legtöbb energiát kivette belőlünk. Az izazdságcseppek folyamatosan csepegtek rólunk. Mintha egy megvadult bikát kellett volna betörnünk.

Egy jó pár kalória elégetése után végre feljutottunk a hegytetőre, a Mező-havasra. Már lent is tudtuk, hogy megéri a fáradságot. Mesés volt a táj, és főleg az, hogy láttuk magunk körül a környező vidéket, többek között Pádist, a Nagy Bihart, a messze homályban lévő településeket, és a hegységeket, a Kék-Magurát, az Istenek-havasát és még sorolhatnám.

Itt egy kicsit letértünk az útról, hogy ilyen szép fényképeket készítsünk, de visszatérve hamar el is értük a Bohogyó-nyerget, és a Nagy Phaeton-vízeséshez vezető turistautat.

Az Istenek-havasa előtt, jobbra található a Nagy Phaeton-vízezéshez vezető út bejárata. Kicsit észrevehetetlen, hiszen a túrista út eleinte egy bozontosba vezet.

Mi természetesen a piros túristajelzést követtük, és az Istenek havasán a kövkező képek szemléltetik kilátásunkat:

Az út egy darabig a hegygerincen haladt, majd erősen erszkedett lefelé a Kopott Csapás-nyeregen keresztül, ahol szintén kicsúszot alólam a motor. Innen már nem volt mesze Padis, persze sokat kellett még megtenni, de mintha már látszott a volna a Mócok temploma Pádison.

Amit leértünk csináltunk is egy pár képet, hogy ugyan honnan is érkeztünk. Hihetetlen, hogy sikerült meghóditani ezt a hegyet a motorral.

Innen már a Varasó-rétig meg sem álltunk, ahol csináltunk egy pár fotót, és aztán indultunk is Pádisnak, ami a célállomásunk volt.

12 óra kemény motoros túra után sikerült is megérkeznünk Padisra. A fennsíkon több sátrazó is volt rajtunk kívül. Egy patak mellett sikerült is felvernünk a sátort. A víz elég hideg volt ahhoz, hogy a sörünket is lehűtse. És mit hozott a véletlen..., összefutottunk egy volt főiskolai tanárommal, és családjával, akikkel a tábortüzünk mellett ittunk és ettünk, de leginkább ittunk. :)

Az éjszaka elég hideg volt, nem mondom, hogy jol aludtunk, de kibírtuk. Bár magunk alá egy polifóm azért jó lett volna. 

Reggelire még egy szalonnát is megtudtunk sütni. Mindent összevetve eddig ez volt a legextrémebb motoros turánk. Fárasztó volt, és hosszú, de olyan élményeket szereztünk, ami keveseknek sikerül. Mindenkinek ajánlom ezt az útvonalat, akár kárékpárral, akár gyalog. Bár reggel igen fáradtan indultunk tovább. :)

Köszönöm, hogy megoszthattam ezt a kis túrát.